|
Pókember hálójában
Néha nem árt egy kis kitekintés!!! Én ezt a jó tanácsot megfogadtam és a színház világából kicsit más vizekre eveztem. Kitekintettem a nagyvilágba és betekintettem egy tehetségkutatóba. „Bár ne tettem volna” akkor most egy emberrel kevesebb követelne helyet magának a „szívemben.”
Egy unalmas szombat estén az RTL Klub szuper show-ját az X-faktort néztem, még hozzá sikeresen az első adást sikerült elcsípnem. A műsor koncepciója nagyon egyszerű. Tehetségek próbálnak szerencsét; énekelnek, majd valakinek ki kell esnie. Nekem a versenyzők ismeretlenek voltak így nem szurkoltam senkinek. (pontosabban a műsor elején, mert a végére függő lettem tele kedvencekkel és kötelező szombat esti program lett a show. )
Az első kieső egy mosolygós, magával ragadóan szép szemű srác volt. Mivel nem nagyon értek a zenéhez, így inkább külső alapján ítélem meg valaki tehetségét. Hát ez a srác ez a mérce alapján is nagyon-nagyon tehetséges volt. Ő pedig nem más , mint GyurcsíK Tibor, alias Spiderman. Ezt a kedves kis becenevet, azért kapta, mert a válogatóra ezzel a dallal készült. Mondjuk, ma már tudom, hogy ennek nem csak ez az oka. Másik indok az, hogy ha valaki a bűvkörébe kerül, onnan soha nem menekül. Olyan, mint a pók és a hálója, ha szegény légy egyszer a pók csapdájába kerül, többé már nem lesz szabad. Igen pókember elrabolja, a szíved, szabad már soha nem leszel!
Az első adás után bíztam benne, hogy gyorsan kiheverem és nem lesz tartós a rajongásom, de „sajnos” kitartó vagyok. A végső csapás akkor ért, mikor a Syma csarnokban láttam először élőben. A színpadon egy tehetséges, jó hangú fiatal, a rajongók között pedig egy közvetlen, nagyon rokonszenves fiatalembert ismerhettem meg.
La-guna étteremben volt a következő „randink”. Nagyon kellemes kis este volt, tele humorral, jobbnál jobb zenékkel és jó társaság. Akkor barátnőmmel megfogadtuk, hogy a következő hasonló alkalmat sem hagyjuk ki. Erre nem is kellett sokat várni, mert „dupla T esten” vehettünk részt. A már említett helyen Gyurcsík Tibi és Kocsis Tibó adott egy felejthetetlen és eszméletlen hangulatú estét. Csodás dalok, vicces történetek, és magával ragadó hangok. Szuper kis este volt.
Menthetetlenül kedves, jó fej, humoros és rendkívül kellemes, érzéki hanggal rendelkező tehetséget köszönhetek, annak az „unalmas szombat estének.”
Jaj majdnem kifelejtettem a saját dalt. Én teljesen oda-meg vissza vagyok tőle.. Nagyon szeretem; van a dalnak mondanivalója, rendelkezik tartalommal és a dallamvilág is nekem tetsző :D:D:D Jó érzés, mikor a dalt meghallom a rádióban vagy csak egy fárasztó nap után youtube-on meghallgatom. Hülyének is szoktak nézni az emberek, ha pont akkor szólal meg a rádióban a "nótácska" , mikor boltban vagyok és elkezdek vigyorogni ,mint a tejbe tök és közben dudolászok. ( de ez már legyen az ő bajuk, ilyen apróságokkal nem foglalkozom XD )
A dalhoz készült egy klipp is , mely a napokban látott napvilágot.(http://www.youtube.com/watch?v=qeOu_ZmyOsQ&feature=related) Mikor elsőnek megnéztem kicsit sokkolt :$ , Tibiért eddig is oda voltam, de ezek a kép sorok után, teljesen elveszti az ember a fejét. piszkosul szexi, ördögi pillantások, rabul ejtő tekintet és észvesztően " ááá" mosoly, mind ez egy rossz fiút játszó kissrác lelkével vegyítve.
Röviden tömören, a „mi” Pókemberünk, rendkívüli hanggal megáldott szexuális effekt.
Modern fotoszintézis
Itt a tavasz, itt a jó idő, melynek eredménye, hogy folyamatosan új és új felfedezéseket teszek. A legfrissebb, egy forradalmi felismerés. Ez pedig a modern emberi fotoszintézis. Igen-igen ez is a színházhoz köthető.
Egyszerű alkotó elemek; színház- színészek- nézők- ajándék-energia.
Akkor a folyamat részletesen. A „halandó” néző a kiszemelt előadásra megszerzi a belépőjegyet, majd reménykedik, hogy minden a kívánsága szerint alakuljon és „szereposztást befolyásoló istenségekhez” imádkozik. Miután minden az elképzelési szerint alakul, elkezdi a készülést a nagy napra. Első lépésben ki kell találni, hogy a kedvencét, mivel lepje meg és azt utána hol és mikor szerezze be.
Elérkezik a nap és teljes harci díszben, „kis táskával” (ami szinte már gurulós bőrönd nagyságú) útnak indul, hogy átélje a csodát. A rajongónk megvárja kedvenc művészét és apró kis ajándékkal kedveskedik neki, ami általában valamilyen édesség.
A csokikákból az előadók energiát generálnak, melyet továbbítanak a nézőknek. A közönség ezzel a töltettel feltöltődik és túléli a hétköznapok kínjait.
Szóval mindennek az alapja a csoki. Teljesen mindegy, hogy marcipános – mogyorós –epres - vaníliás vagy éppen robbanócukorkás, nem az a lényeg, hogy mivel van töltve hanem, hogy szeretetből adjuk.
Új Rómeóm van
Már vagy ezer éve annak, hogy utójáró jelentkeztem; az elmúlt hónapokban nem túl sűrűn látogatott meg az ihlet és a gondolataim is cserbenhagytak. Színházban és szép pillanatokban nem volt hiány, de nem tudtam papírra vetni, amit átéltem és, amiben részem volt.
Eme kis szösszenet megírásának se túl friss az apropója; az időben pár hónapot vissza kell mennünk ( talán még a tavalyi mikulásig is :D ), amikor is szerencsém volt egy Rómeó és Júlia előadáshoz. Azt tudni kell rólam, hogy nem kedvencem ez a darab. Az alaptörténet szép és jó csak egy mai fiatal számára hihetetlen, hogy két ember annyira szeresse egymást, hogy feláldozza az életét is. Manapság az emberi kapcsolatokat teljesen máshogy értelmezzük; a másik emberre úgy tekintünk, mint valami használati tárgyra. Nem próbáljuk megjavítani, ami elromlott, hanem úgy vagyunk vele majd lesz másik, mintha csak egy televízióról vagy egy hajszárítóról beszélnénk.
Szóval számomra ez a történet hihetetlenül romantikus és idealizált, hogy a szerelem mindenek felett. Ezen ok (ok) ból kifolyólag nem is néztem túl sűrűn, addig a bizonyos előadásig. Annak az estének számomra az volt a különlegessége, hogy Rómeót Kocsis Dénes alakította.
Dénestől egy nagyon dinamikus és fiatalos Rómeót láthattam. Lehet a korából kifolyólag teljesen hiteles volt számomra, hogy egy fiatal srác mégis tud szeretni és meghalni a szerelméért. Úgy éreztem, hogy nem azért hal meg a darab végén, mert így írta meg Shakespeare hanem, mert valóban szerelmes és szenved az imádott lány hiánya miatt. Ilyet előtte egyetlenegy egyszer sem éreztem és éltem át. Nem vagyok egy „színházban sírós fajta” , de a darab végén legördült pár könnycsepp.
Akkor most az én „Rómeómról”. Visszagondolva talán ő az egyetlen színész, aki iránt a rajongásom szerelem volt első látásra. Először nyáron, a Lévay gálán láttam énekelni és meg is jegyeztem, hogy szép magával ragadó hangja van J Ez a gála után határozottan vártam, hogy mikor kezdődik a színházi évad, mert erős „nekem színpadon látnom kell ezt a srácot" érzésem volt. Láthattam is Broadway fesztiválon majd egy-kettő-sok Miss Saigonban és még több Rómeó és Júliában. Az utóbbi időben a Disney Channel-t is egyre gyakrabban nézem, mert soha nem lehet tudni, hogy az ember fülét mikor üti meg ismerős hang, mondjuk Zack és Cody közben.
Összegezve a dolgokat mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a nagyon tehetséges, jó hangi adottságokkal rendelkező, rendkívül szimpatikus embert, akinek sikerült velem megszerettetnie a „nagyon szerelmesen drámai" darabokat. Szereptől függetlenül, remélem, még nagyon sokszor láthatom őt színpadon.
Balett-Kerényi Miklós Dávid-Vidra
Úgy érzem soha nem lesz vége ennek a vizsgaidőszaknak. Már kezd egy kicsit elegem lenni a tanulásból, főleg az olyan tantárgyak akasztanak ki, amelyeknek nem látom értelmét. Ilyen például a humánetológia elnevezésű szépség. Féléven keresztül bejártam az órára és a vizsga előtt két nappal világosodtam meg arról, hogy miről is kellene tanulnom. Ízelítőként a fogalmak közül az egyik kedvencem és magyarázata; Heterotipikus kontinuitás- a problematikus személyiség ön-manifesztációja. Ő lenne az egyik szívem csücske és ehhez hasonlóból van több mint 120 darab.
Így hát nem kicsit volt szükségem kikapcsolódásra és mivel rajongók körében az a „hiedelem” járja, hogy a vizsga előtti színházlátogatás szerencsét hoz, muszáj volt kipróbálni.
Fő a változatosság alapon, nem álltunk meg az Operettnél hanem, tovább mentünk egészen az Operáig. A kiválasztott egy balett előadás volt; Hófehérke és a hét törpe. Egy kicsit más műfajba is belekóstoltunk, ne legyünk naivak, nincsenek véletlenek. Határozott indokunk van arra, hogy miért erre az előadásra esett a választásunk, az ok pedig nem más mint KERÉNYI MIKLÓS DÁVID.
Ez a szép hosszú bevezetés után, elég nyilvánvaló, hogy ebből a kis írásból mi is fog kisülni, nem más mint egy totálisan, elfogult „ömlengés”. (az utóbbi időben ezt megszokhattátok már tőlem). Vasárnap este nagy elánnal kezdtem neki eme kis írásnak, de ma már szerda van és semmit nem haladtam. Olyan sok minden van, amit szeretnék leírni, de nem tudom, mivel kezdjem, hogy kezdjek neki.
Meg van, nem kell mindennek koncepció elég lesz, ha leírom azt, amit gondolok. Szóval Kerényi Miklós Dávid vagy becenevén Vidra. Először egy a testvérének szóló közönségtalálkozón találkoztam vele. Dávid volt Máté meghívott vendége, így egy meghitt családias hangulatú délután/este részesei lehettek az ott lévők. Dávidot kicsit szokatlan helyzet elé állítva, tőle is aláírást és közös képet kértünk. Kedvesen és aranyosan fogadta a rajongókat, annak ellenére, hogy elmondása szerint nincs hozzászokva az ilyen szituációkhoz. Ezen az estén nemcsak jó természetéről hanem énekesi tehetségéről is tanúbizonyságot tett. Mátéval duettben elénekelték Godspellből HA bármi bánt című dalocskát (amit azóta is nagyon szeretünk tőlük).
Következő esemény, ami élénken az emlékezetemben él, az egy különleges Szentivánéji álom előadás; az Operettszínház és az Operaház társulat is egyszerre játszották Shakespeare művét. Az Operettben musical, míg az Operában balett formában, a plusz meglepetés pedig az volt, mikor a „balettrészleg” átjött az Operettbe és összevont közös produkciók voltak.(lassan a gondolatmenetem elér oda, ahova kell). Két Puck (Dávid-Máté) közös produkciója pedig egy nagyon-nagyon régen várt Ha bármi bánt duett :D
Ennyi „mellékes” fellépés után eldöntöttem/ döntöttük, hogy most már Dávidra a saját közegében is kíváncsiak vagyunk...szóval irány az Opera.
Először novemberben jártunk A rosszul őrzött lány című előadáson, ami nagyon tetszett, csak a beszéd hiányzott egy kicsit :D Elvetemült rajongókhoz híven megtámadtuk a művészbejárót, de rá kellett jönnünk, hogy itt ez nem úgy működik, mint ahogy megszoktuk és, hogy nagyon hideg tud lenni már novemberben is.
Több helyről is hallottuk, hogy a Hófehérke balett formáját nem szabad kihagyni. Vasárnap kora este a négy elvetemült nőszemély (Meli-Réka-Timi és én) újból bevette az Operaházat és élvezte a látványt. Mivel már a hőmérséklet tartósan 15 fok felett van, így kérdés sem volt Dávidot megvárjuk a művészbejárónál. Az időjárás ideális, még nem is volt túl késő, csak az volt a kérdés, hogy mennyit is kell rávárni.( nem kellett olyan sokat:D)
Mikor kijött nagyon aranyos volt, kivételesen nem csak mi voltunk zavarba hanem ő is, így elég érdekesre sikerült a találkozás. Szegényt megint váratlan szituációba kevertük, de kedvességgel, közvetlenséggel könnyedén megoldotta.
Megint volt szerencsém megismerni egy nagyon kedves, tehetséges, közvetlen és imádni való embert. Azt hiszem a lányok nevében kimondhatom sűrűbben fogunk balettra járni egy bizonyos személy miatt biztosan!:D
Így a végén kijelenthetem; azért volt ezt a kis szösszenetet nehéz megírni, mivel nem könnyű szavakban kifejezni azt a pluszt, amit egy „ szeretet idegentől” kapsz, egy előadás, egy mosoly, egy pár szavas beszélgetés alkalmával.
Ez megint juditos lett; személyes, érzelmes, kesze-kusza tele barokkos körmondatokkal, de én már csak ilyen vagyok!:D
És igaz a hiedelem a színház pozitív hatással van a vizsgateljesítményedre; 30 perc kőkemény harc után pszichoból megkaptam az ötöst!!:D:D:D
(kép: opera.hu)
"A zene az emberek egyik felének élelem,a másik felének orvosság..."
Szentivánéji álom
Kedves ismeretlen ismerős!
Először is egy picike szívességre szeretnélek megkérni. HA rendelkezel facebook profillal, létszíves az alábbi linken található videót lájkold!
http://www.facebook.com/video/video.php?v=189430477775798&comments
Nagyon fontos lenne számunkra, mivel ez egy orosz pályázatra készült filmecske és szeretnénk ha a mi videónk nyerne! Minden like számít, neked csak pár kattintás, de nekünk sokat jelent.
Előre is köszönjük: Kitti és Judit
Szentivánéji álom
Elkezdődött a vizsgaidőszak L!! Mivel is lehetne a legjobban kikapcsolódni, mint egy kis színházzal?!!
Választásom egy Szentivánéji álomra esett., már az idejét se tudom mikor láttam utoljára. Az előadás során egy-két apróság újnak tűnt, de a megunhatatlanul top 10-es darabban most sem csalódtam.
Összességében már az elején látszott a szereplőkön, hogy elemükben vannak.
Obereon- Szabó P. Szilveszter; csak a szokásos jelzőket tudnám ismételni, nagyon nagyot énekelt. Jól hozta a karakter; a gőgös szellemkirályból hogyan lesz sebezhető hősszerelmes. Párja Janza Kata, igazi királynő volt a színpadon, gyönyörűen énekelt és elbűvölően nézett ki.
Puck-Kerényi Miklós Máté , már majdnem elfelejtetettem, hogy is néz ki, olyan régen láttam színpadon. Azt hittem a mozgásával már nem tud meglepni, de mégis csak tátottam a szám, hogy mekkorákat tud ugrani. Fent a díszlet tetején énekel a következő pillanatban már valami kis rosszaságot művel, nehéz volt követni.
Táncban és akrobatikában haverjai ( Pirgel Dávid és Kovács Szilárd) is nagyon megleptek; olyan mozdulatokat produkáltak, amelyek számomra már a felfoghatatlan kategóriába tartoznak.
„Mindenki szerelmes valakibe..”Szerelmes párjaink; Vágó Berni – Dolhai Attila és Peller Anna – Szabó Dávid nagy szerelmesek volt:D:D
Berni és Attila „tipikus telenovellapár” a darabban; egymásnak vannak teremtve, ezt mindenki jól tudja, de kell a konfliktus, hogy ne legyen egyszerű az élet.
Anna és Dávid párosnál soha nem lehet unatkozni, nem tudhatod, hogy mikor mi fog történni. Elképzelhető ha egy pillanatra nem figyelsz akkor lemaradsz egy jó poénról.
Eddig látott Szentivánéjik alatt Dávidot még nem láttam ennyire piperkőc, városi ficsúrnak. Valahogy mégis tetszett, ahogy hisztizik a haja vagy éppen a cipője miatt, vagy ahogy retteg a nem létező vad állatok miatt.
Vackor társulata egy nagyon összeszokott kis színi társulat, az előadásuk minden percét imádtam. Egyedül Bereczki Zoltán szeretném kiemelni, nem tudom mi volt a levegőben, de a szó legjobb értelmében totál hülye volt:D:D:D Kicsit morbid, de a haldoklásának minden percét élveztem, ahogy hangeffektekkel szimulálta a szenvedését attól teljesen kész voltam:D
Még órákig és oldalakon keresztül ragozhatnám, hogy ki milyen jó volt és mit csinált, de inkább nem teszem!!
Köszönöm mindenkinek ezt a fantasztikus estét!!!
Serbán Attila
Mindenki Serbikéje!
Ha rajongói körben valaki ezt a becenevet hallja, hogy Serbi/ Serbike akkor mindenkinek egy csupa-szív, mosolygós emberke jut eszébe.
Ez az írás is „művészportrénak” indul, de magamat ismerve méltán kiérdemelt dicshimnusz lesz belőle.
Első lépésként az életrajzot kihagyom, mivel, akit érdekel az úgyis utána néz, akit pedig nem az úgyse olvasná el.
Így hát kezdjük el és térjünk rá rögtön a személyes élményre/ élményekre.
Serbit legelőször egy Oltári Srácok előadásban láttam, amit utána még vagy egy tucat követett. Az igazat megvallva mikor olvastam a szereposztást a név még nem jelentett és nem mondott semmit. Az előadás alatt azt vettem észre magamon, hogy egyre gyakrabban Markot alakító színészt figyelem. Az előadás után megnéztem még egyszer jó alaposan a táblát, hogy megjegyezzem ezt a nevet: SERBÁN ATTILA.
A rajongásom evolúciója körülbelül innen eredeztethető; nem gyorsan mindet elemésztő tűzként tört rám, hanem szép lassan. Igen, Serbi szép lassan lopta be a magát a szívembe.
Ha a színpadon addig nem bűvölt volna el, akkor az első személyes találkozás alkalmával teljesen levett a lábamról. Megszoktam már, hogy a színészek, milyen kedvesek és aranyosak tudnak lenni, de hihetetlennek tűnt, hogy ez még fokozható. Meglepett az az alázat, kedvesség és jó szándék ahogy hozzám szólt, megköszönte a közös képet, amiért pedig én tartoztam/tartozom hálával.
Jó volt rajta azt érezni, hogy nem a munkaköri leírásából adódóan kedves és figyelmes a rajongóival, hanem lényéből fakadóan.
Álarc nélkül elnevezésű rendezvénysorozat keretében lehetőségem volt, színpadon kívül is látni. Sok újat tudtam meg róla, mint emberről és ez csak pozitívumként jelenik meg a színészről kialakított képben. Ahogy ott válaszolgatott a kérdésekre csak egy fiatal embert láttam, aki olykor zavarban van, olykor nem találja a megfelelő szavakat és nagyon hálás a felé áradó szeretetért. Ha valaki a munka iránti alázatosságról és elhivatottságról beszél ( iskolai előadáson, vagy szimpla hétköznapi szituációban) nekem általában a színészek jutnak az eszembe. Ők azok, akik minden este szívüket-lelküket kiteszik azért, hogy a néző arra a 2-2,5 órára elfelejtse a hétköznapi gondját/baját. Ez azért is nehéz, mert nekik is vannak ugyanúgy problémáik, gondjaik, de rajtuk nem szabad, hogy az előadás ideje alatt meglátszódjon.
Ez az alázat és munka szeretett kiváltképp igaz Serbire, mikor nagyon beteg akkor is mindent megtesz, azért, hogy mi nézők ebből semmit se vegyünk észre; mindent megtesz azért, hogy felejthetetlen élményt szerezzen a közönségnek. Előadás után pedig készségesen állja a rajongók kéréseit és közben végig mosolyog és mindenkihez van pár kedves szava.
Igazából ezt még tovább ragozhatnám, hogy milyen kedves, aranyos, tehetséges fantasztikus színész és ehhez hasonló szuperlatívuszok tömkelegét használhatnám, de azzal szinte semmit nem mondanék. Többet mondok azzal, hogy „egyszerűen csak” SERBI, a mi Serbikénk!!:D
„Ki miért születik meg, és mi célja a földön?
Van, kinek ez éden, de van, kinek ez börtön.
Köszönöm, nekem tőled válik édenné. „
MOZART!!!
„Kavarog és felragyog a fejemben a hang...”, az én fejemben jelenleg a gondolatok cikáznak összevissza.
MOZART csupa nagybetűvel, most az utolsó előadásról „kellene” írnom, de nem tudnék mást papírra vetni, mint amit általában: nagyon jó volt, fantasztikus előadás volt és ehhez hasonló szuperlatívuszok. Igazából a mai előadás után rengeteg érzés és gondolat kavarog bennem. Lejegyezhetném, hogy Árpi milyen jó Mozart, Betti milyen szépen énekelt vagy Zsuzsi milyen jól játszott, de most nem ezek jutottak eszembe, ahogy vége lett. Furcsa, mert nem egy-egy jelenet ugrott be, miközben a kabátomra vártam, hanem az, hogy valószínűleg most hallottam ilyen formátumban és körülmények között utoljára az Árnyékdalt és a többi kedvencet.
Mikor az előadás végéhez közelítettünk, a fejemben folyton egy hang ezt kiabálta: NEM AKAROM, HOGY MÁR VÉGE LEGYEN.
Túl sok jó dolgot, emléket tudok ehhez a darabhoz kötni és nagyon fáj érte a szívem.
Két előadás jelenti / jelentette a szívem csücskét; Oltári Srácok és Mozart. Oltári volt az első darab, amit „rendes, nagy” színházban láttam. Mozart pedig az első olyan mű volt, melyet konkrétan az Operett falai között éltem át (ez is nagyban hozzájárult, ahhoz, hogy a rajongásom idáig fajult).
Mozart volt az a darab, melyet a „nagy négyessel”- barátnőimmel közösen néztünk meg, sajnos azóta nem is került sor több közös „színházolásra”.
Túl sok mindent köszönhetek ennek a darabnak és a színészeknek, amit nagyon nehéz szavakban, tapsban vagy apró ajándékokban kifejezni.
Szívfacsaró volt látni az előadás végén, a színészek szemében azt, hogy egy korszak lezárult és az arcukon lecsorduló könnyeket. Nem vagyok egy sírós fajta, de valahogy ma nekem is potyogtak a könnyeim. Az előadás legvégén az embereken nem, azt lehetett látni, hogy „huh, de jó előadás volt!”, hanem milyen fantasztikus előadás, amiben sajnos jelenállás szerint hosszú ideig nem lehet részem.
Igazából mást nem tudok és nem is nagyon szeretnék írni. Egy nagyszerű darabtól búcsúztunk ma, ami nagyon hiányozni fog.
Lila köd
Az én ártatlan kis blogbejegyzésem érdekes kis „versenyt" indított el; Ki is az olvasottabb?!Miután láttam ezt a feléledő versenyszellemet, újabb hülyeségroham lett rajtam úrrá, ennek a termését olvashatjátok.
Mátéitisz "diagnosztizálása" után a fórumozok körében egy másik ehhez nagyon is hasonlító jelenséget tapasztaltam. Jobban végig gondoltam a jeleket és rá kellett jönnöm, hogy a közvetlen környezetemben is találok a jelenségben érintett embert/embereket.
Ez a jelenség pedig, nem más mint a LILA köd effektus.
A „normális” ember, ha azt a szót hallja, hogy lila, akkor olyan, dolgok jutnak az eszébe, mint ibolya, ruhák, virágok, ékszerek vagy esetleg színértelmezés szerint a kielégítetlenség.
Az effektus áldozatainak az agya erre a színre teljesen máshogy reagál. Nekik az első gondolatuk Herbert, Herbert-lila, Moritz öltözéke Tavaszébredésből, de mind ezek egyetlen emberhez köthetők még pedig Pirgel Dávidhoz!:D
A lila köd effektus hatásait testközelből az egyik nagyon kedves barátnőmön tapasztaltam először. Érdekes, hogy lappangó; nem hirtelen feltőrő és elementáris erővel lábról ledöntő jelenség. Ennek oka az lehet, hogy a ködöt kiváltó személy az áldozatot szép fokozatosan veszi le a lábáról, kedves természetével, mindig mosolygó barna szemével és persze csábítóan széles mosolyával, jah és persze nem szabad megfeledkezni arra, hogy „börtönbüntetést érdemlően” jóképű.
Ez a jelenség itt is furcsa mellékhatásokat produkál. Sajnos nem tudok általánosítani, mivel mindenkinél, máshogy jelentkezik csak a közvetlen közelemben élők megfigyeléseire alapozom a feltevéseim.Az első, amit megfigyeltem, hogy feltűnően kezdtek vonzódni a lila színhez, mindenben azt keresik ( táska, ruha, kiegészítő, csomagolópapír. Az is gyakran előfordul, hogy a festékbolt kirakata előtt megállva lila színű tapétát figyelik,) A szemük fokozatosan rááll és minden körülmény között kutatja.
Náluk is általánosan megfigyelhető jelenség a kiválasztott személy megajándékozása, de ők már nem érik be az egyszerű csokival, hanem a minél egyedibb, megvalósíthatatlanabb és őrültebb ajándékra törekednek ( a mentségükre szóljon, hogy, amit kitalálnak mindig megvalósítják , lenyűgözve ezzel a környezetüket).Miután beszippantja őket az örvény-érdekes bódultsági állapotba kerülnek úgy is mondhatnám úgy viselkedni, mintha teljesen megzakkantak volna.Ezek a " rohamok" kiszámíthatatlanok és különböző erősségüket. Én voltam már tanúja egy-két ilyen " szörnyű" esetnek. Az ő kitöréseikről egy nagyon fontos dolgot kell tudni, nagyon-nagyon-nagyon hangosak és persze "gigatalmas" erővel tőr a felszínre.A legjellemzőbbek; összes dalszöveg szó szerinti ismerete, jelenetek fényképszerű ábrázolásának képessége, kényszeres inger mindenféle sületlenség összehordására, fél utcahossz lefutása egy aláírásért, hangos vihogás, két -három napig tartó totális transz és persze a művészbejáró gyakori látogatása.Sajnos az erkölcsi romlás is megfigyelhető; "az anyuci pici lánya" típusú lányok erkölcsös gondolatai közé gyakran keverednek megbotránkoztató, kárhozatra ítélő pajzán gondolatelemek.Az is megfigyelhető, hogy az érdeklődési körükbe, már nem csak a "színházi vámpírok" tartoznak, hanem gyakran veszik kezükbe a vámpírirodalom legújabb darabjait ( például.: Twilight sorozat vagy éppen Fekete Tőr Testvériség harcosainak szerelmi kalandjai).
A lila köd által előidézet örvénybe, ha az ember egyszer belekerül nagyon nehéz kiszakadni, mivel az áldozat nem képes magának sem pedig a környezetének besimerni, hogy nagy bajban van. A környezetének folyamatosan hárít,mikor fanatizmussal vagy túlzott rajongással vádolják, ő egyszerűen csak szenvedélyes érdeklődésnek nevezi.
A kényszerzubbony elkerülésének legegyszerűbb módja, ha önmagához hasonló őrült barátokat keres.A színház és színészekért való rajongás ( persze csak megfelelő keretek között) ezért is hasznos, új embereket ismerünk meg, hozzánk hasonló "jó értelemben vett" őrültekkel találkozunk és sok esetben baratságok kezdetét jelenti a közös minuszokban való várakozás.
Az itt elhangzott sok badarság a jelenleg aktívan működő képzeletem szüleménye. Lassan már a saját épelmélyűségemet is kezdem megkérdőjelezni.Remélem jól szorakoztatok és a sok őrültség között egy-két dologban magatokra ismertetek.Ha igen akkor csak annyi tudok mondani: Üdv ebben nagy családban.
Máté térhódítása!!
Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a blogot, pedig olyan sok minden történt velem.Rengeteg előadás, fellépés és közönségtalálkozó.Mivel van egy kis szabadidőm úgy gondoltam nosztalgiázom egy kicsit, miközben olvasgattam és nézelődtem az olvasottsági adatokat eszembe jutott valami.Jelenleg a legolvasottabb blog: Kerényi Miklós Máté
Mátéitisz,avagy az influenza mellett egy újfajta járvány van terjedőben?? Erre a kérdésre határozott igennel tudok felelni, mivel a picivel több, mint egy évvel ezelőtt feltöltött írásra több, mint kettőezerszer kattintottak. A dobogón másik két művész portré kapott még helyett.Második helyen található Pirgel Dávid 1447 olvasottsági számmal, míg harmadik Szabó Dávid 1064 klikkel. Látható, hogy a különbségek nagyok,de nem behozhatatlanok.
„Hivatalos statisztikai adatok” után beszéljünk egy kicsit a betegség tüneteiről nálam és barátnőimnél jelentkező mellékhatásokról.
A kórról tudni kell, hogy szép lassan támad, de mikor felismered már késő és elementáris erővel dönt le a lábadról, kigyógyulni sajnos nagyon nehéz és szinte lehetetlen, Az orvos tudomány jelenleg egyetlenegy gyógymódját ismeri; minél többet kórokozóból; ez többféleképpen a szervezetbe juttatható auditív és vizuális úton. A gyógyszer beszerezhető a színházban, fellépésen vagy legvégső esetben különböző internetes helyeken is.A kezelés mindenkire másfajta hatást gyakorol, van, akinél elviselhetőbbé teszi a fennálló helyzetet, olyan eset is előfordul, mikor a páciens állapota romlik és szinte a kilátástalanságba kerül, de a legtöbb esetben enyhe rövid ideig tartó javulás figyelhető meg. A szervezet a hiányra elvonási tünetekkel reagál, mint például elviselhetetlenség, ingerlékenység, romló közérzet és persze muzikális összeomlás. Sajnos a szakirodalomban jelenleg nem található példa, olyan esetre, hogy a páciens meggyógyult volna-e.Tünetek; a nevezett személy láttán, mosolygási kényszer, pirulás, földöntúli boldogság érzése és persze múló némaság.A betegségnek különböző szakaszai vannak: látni a személyt, beszélni vele, örömet szerezni neki ( apróbb ajándékokkal, csoki-csoda, hogy nem hízik el, kicsi meglepetések kedvességek).
Nálam és a környezetemben is elég sok emberen tapasztalom a tüneteket és elkeserít a helyzet, hogy gyakran szembe kell néznem a kínzó elvonási tünetekkel. Mint minden gyógymódnál itt is beszélnünk kell mellékhatásokról; állandó éneklési kényszer, megbolondultság érzete, külvilág teljes kizárása, hitperérzékeny asszociációs képesség ( szavakra-kifejezésekre-mondatokra).
A környezetem és a családom szerint én már egy nagyon súlyos stádiumába tartok a kórnak. Most erről szeretnék nektek mesélni talán segít elindulni a gyógyulás útján ( sajnálom, hogy a blogot most, anonim csoportként fogom kezelni, de pszichológusnőm mondta, hogy a próbáljam minél több emberrel megosztani a problémám).Az én esetem már súlyosnak mondható, mivel a bkv közlekedési eszközein gyakran hallucinálok. Mikor ajándékozásról van szó, már nem elégít ki a sima csoki ötlete-gyakran éjszakákat hánykolódom az ágyban, hogy mi is volna a jó és segítséget is szoktam kérni, sokszor éneklek ( mely az én hangommal büntetés a családnak.) De akkor ébredtem rá, hogy menthetetlen vagyok, mikor egyik reggel felébredve és körül nézve a szobában Máté nézett vissza rám képről- bögréről-párnáról és naptárról. Elgondolkoztam én vagyok beteg vagy a barátaim, akik ezekkel ajándékoztak meg?! Nem tudom, de nem is érdekel , egy a lényeg én jól érzem magam ebben a kórban és tovább terjesztem vírust!!!!!!
Ez a kór a színházitisz betegség egyik fajtája, ezen belül beszélhetünk, még dáviditiszről, zoliitiszről és persze még rengeteg jelenleg kialakulóban lévő fajról.
U.i.: az itt elhangzottakból az első két bekezdést szabad komoly venni a többi a fantázia szüleménye! Remélem jól szórakoztatók:D
(kép:www.operett.hu)
Kübekháza
Színház hiány pótlására tökéletesnek ígérkező program, ami nincs is túl messze, és az átjutást is sikerült elég egyszerűen megszervezni. Mikor elindultunk az idővel nem igazán fogalakoztunk, de ahogy közelítettünk a cél féle vegyes érzéseink támadtak, hol esett, hol pedig sütött a nap. Kübekháza se úszta meg eső nélkül így része lehettünk egy jó kiadós viharnak. Az is megfordult a fejünkben , hogy itt bizony túl sok minden nem lesz…..De elállt az eső és majdnem 1órás csúszással el is kezdődött a műsor. A szereplők virággal díszített fiákeren érkeztek a helyszínre. Övid köszöntő és kezdődött is a gála.
Műsor
1. rész
Az elegáns Bécs
§ Lehár Ferenc: Éva-Keringő
Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő- Kigyúlnak a fények…- összes szereplő
§ Kálmán Imre: Ördöglovas- Ma önről álmodtam…- Vadász Zsolt
§ Lehár Ferenc: Paganini- Szép álom, szállj a szívemre…- Kalocsai Zsuzsa
§ Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő- Te rongyos élet…- Szendy Szilvi, Bozsó József
§ Johann Strauss: Tavaszi hangok keringő…- Fischl Mónika
§ Johann Strauss:Bécsi vér- Pepi- Joseph duett…- Oszvald Marika, Peller Károly
§ Johann Strauss: Cigánybáró- Barinkay belépője…- Vadász Dániel
§ Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő- Hurrá –kvartett…- Kalocsai Zsuzsa, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt, Kerényi Miklós Máté
§ Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő- Hajmási Péter…- Oszvald Marika, Peller Károly, Benkóczy Zoltán
A varázslatos Budapest
§ Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő- Szilvia belépője…- Bordás Barbara
§ Kálmán Imre: Marica grófnő- Mondd meg, hogy imádom…- Vadász Dániel, Vadász Zsolt, Kerényi Miklós Máté
§ Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő- Induljunk, van egy hely…- Kékkovács Mara, Szabó Dávid
§ Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő- Táncolnék a boldogságtól…- Kalocsai Zsuzsa, Fischl Mónika, Bordás Barbara, vadász Dániel, Vadász Zsolt, Peller Károly
§ Lehár Ferenc: Bécsi asszonyok- a banda élén, míg megyek…- Benkóczy Zoltán
§ Huszka Jenő: Mária főhadnagy- Palotás- Balettkar
A csókos Párizs
§ Lehár Ferenc: A víg özvegy- Vilja-dal…- Fischl Mónika
§ Lehár Ferenc: A víg özvegy- Danilo belépője…- Bozsó József
§ Kálmán Imre: A Bajadér- Shopping- tercett…- Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté, Peller Károly
§ Lehár Ferenc: A víg özvegy- Ajk az ajkon…- Kalocsai Zsuzsa, Vadász Zsolt
§ Lehár Ferenc: Giuditta - Olyan forró ajkamról a csók…- Bordás Barbara
§ Lehár Ferenc: A víg özvegy- Csak a nő, nő…- Vadász Dániel, Vadász Zsolt, Bozsó József, Benkóczy Zoltán, Peller Károly, Szabó Dávid, Kerényi Miklós Máté
§ Lehár Ferenc: A víg özvegy- Grisette- dal
Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágbann- Kán-kán…- Oszvald Marika, Kékkovács Mara, Szendy Szilvi
2. rész
A titokzatos kelet- Moszkvától Pekingig
§ Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő- A huszár, a huszár…- Peller Károly
§ Lehár Ferenc: A mosoly országa- Ne félj, ne félj…- Szendy Szilvi, Bozsó József
§ Lehár Ferenc: A mosoly országa- Vágyom egy nő után…- Vadász Zsolt
§ Kálmán Imre: A Bajadér- Odette belépője…- Kalocsai Zsuzsa
§ Kálmán Imre: A Bajadér- Shimmy…- Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Szabó Dávid, Keényi Miklós Máté
§ Lehár Ferenc: A mosoly országa- a Szív-duett…-Bordás Barbara, Vadász Zsolt
§ Lehár Ferenc: A cárevics- Elmennék én hozzád…- Kékkovács Mara, Szabó Dávid
§ Johann Strauss: Dr. Bőregér- Orosz tánc…- Oszvald Marika, Peller Károly
Magyaros vircsaft
§ Kálmán Imre: Marica grófnő-Marica belépője…- Fischl Mónika
§ Kálmán Imre: Marica grófnő- Ringó vállú csengeri violám…- Kékkovács Mara, Peller Károly, Benkóczy Zoltán
§ Huszka Jenő: Mária főhadnagy- A bugaci határon…- Szendy Szilvi, Bozsó József
§ Kálmán Imre: Marica grófnő- Szent Habakukk, mi van velem?...- Bordás Barbara, Vadász Dániel
§ Huszka Jenő: Mária főhadnagy- Ladilom…- Kékkovács Mara, Benkóczy Zoltán, Kerényi Miklós Máté
§ Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő- Jaj, lányok nélkül élni…- Peller Károly, Szabó Dávid
§ Huszka Jenő: Mária főhadnagy- Én mától kezdve…- Fischl Mónika, Vadász Zsolt
§ Huszka Jenő: Erzsébet- Délibábos Hortobágyon…- Oszvald Marika
§ Lehár Ferenc: Cigányszerelem- Messze a nagyerdő…- Kalocsai Zsuzsa
§ Kálmán Imre: Marica grófnő- Hej, cigány…- Vadász Dániel
§ Szirmai Albert: Mágnás Miska- Cintányéros ,cudar világ…- Oszvald Marika, Kerényi Miklós Máté
§ Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő- Húzzad csak kivilágos virradatig…- összes szereplő
Nagyon jó kis este volt, színvonalas műsor, az idő a végére egész kellemes lett és a környezet is gyönyörű volt.
A káprázat hete
Húgomnak végett ért az érettségi feszített egy hónapja, nekem meg a vizsgaidőszak, így úgy gondoltunk/döntöttünk, hogy ezt a nehéz időszakot meg kell ünnepelni.
Mivel is lehetne a legjobban kikapcsolódni, mint színházzal. Így tesóm és egy másik színházrajongó barátnője, egy hétre „felköltöztek „ hozzám Pestre.
A „színháztúra” három állomásból állt; melynek keretében körülbelül az Operettben jelenleg futó „legnyomasztóbb” darabokat sikerült megnézni. Rebecca, Elisabeth, Rómeó és Júlia.
Hétfő-Rebecca
Nekem már volt szerencsém látni az előadást, de a csajsziknak teljesen újdonság volt.
Én szerepében Szinetár Dóra. Dórit eddig még nem volt szerencsém színházi előadás keretében látni, de amit most láttam nagyon megfogott. Meggyőzően alakította mind a naiv kislányt és a felnőtt nőt is. A hangja nekem tetszett bár néhol a többiek elnyomták, mely zavaró volt.
Zoli, mint Max. Nekem nagyon tetszett ebben a szerepben. Elég sok negatív kritikát hallottam/olvastam róla, de engem meggyőzött. A Jégmosoly volt nekem a csúcs, valahogy egyszerre féltem Zolitól, hogy ilyen őrült állapotban mire képes; mégis volt bennem valami szánalom és sajnálat.
Árpi, Jack Fawell. Nekem ez a szerep se nem negatív, de nem is pozitív. Közömbös, vagyis inkább kicsit idegesítő, színt visz a szürkeségbe, de szerintem a karakter nem cselekménymódosító.
Polyák Lilla lenyűgözött, teljesen elállt a szavam a hangja és a játékától. Mikor énekelt betöltötte a teret és hideg futkosott a hátamon.
Nekem még Ben-t alakító Pirgel Dávid volt meghatározó. Az esetlensége teszi szerethetővé. Én nem szánalmasnak és sajnálni valónak találtam, hanem szeretnivalónak. Egy barátnőm szavaival élve „úgy megölelgettem volna”.A szóló száma szívbemarkoló és megrázó volt.
Összességében nagyon jó este volt, a darab maga elgondolkodtató, tanulságos és egyben szórakoztató is. Mindenki a maximumot nyújtotta; én nagyon élveztem az előadást és , ahogy láttam a színészeknek is örömjáték volt.
Kedd-Elisabeth
Hétfői Rebecca után jöjjön egy kis történelmi darab. Ezt a darabot, mind hármunknak volt már szerencséje látni, de teljesen más szereposztással.
Ferencz József-Bálint Ádám, nagyon szép hangja van. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Igazából nem tudok róla semmi rosszat írni, de én Zolival szoktam meg és egy kicsit hiányzott. Nem tudta teljesen pótolni számomra, de voltak mozdulatai és gesztusai mellyel helyettesíteni és feledtetni tudta az űrt.
Vágó Berni-Elisabeth…. Ilyen megformálásban Elisabeth-et nem láttam, de nekem nagyon-nagyon tetszett. Az elején vadóc, szárnyaló, megzabolázhatatlan, de, ahogy a történet halad előre egyre inkább előbújik belőle a makacs, keménykezű, eltökélt nő, aki tudatában van a szépségerejével és a női praktikákkal.
Nekem az Elisabethekben, eddig a Halál karakterre volt meghatározó, de ezen az estén az egész történetben Sissi alakja domborodott ki.
Luigi Lucheni-Mészáros Árpád Zsolt…. Számomra a tökéletes alakítás. Pökhendi, cinikus, de mégis van benne valami, ami magával ragadja az embert. Teljesen új dimenzióját mutatta meg a karakternek, mely az én ízlésemhez a legközelebb állt. A hangja tele volt játékossággal és érzelemmel (megvetés, szánalom, cinizmus, felsőbbrendűség), amit épp a szerep megkíván.
Homonnay Zsolt –Halál, nem túl sokat tudok írni, szépet alakította a figurát, meggyőző volt a játéka.
Szabó Dávid-Rudolf: Elsősorban miatta mentünk, mert olyan sok jót hallottunk már róla és saját szememmel szerettem volna látni a valóságot. Nem is csalódtam; nagyon-nagyon jó volt. Rudolf érzelem gazdag volt, a dalai szívfacsaróak voltak. Volt benne valami plusz, amit eddig még nem tapasztaltam Elisabeth előadás közben. Összegezve elmondhatom, hogy Dávid ebben a szerepben is fenomenális, mint a többiben, de ezt most már saját szememmel tapasztaltam is.
Még egy remek estének voltunk részese, Minél többet jár az ember színházba, annál nagyobb a színház igénye, melyet évad végén már nehéz csillapítani.
Csütörtök-Rómeó és Júlia
Színháztúra és az évad utolsó állomása. Már most tudom, hogy hosszú lesz az elkövetkező két hónap (szerencse, hogy ott van Szeged-és talán még pár fellépés).
Ezt az előadást is volt már szerencsénk látni egyszer-kétszer vagy többször (?).
De a szereposztás nagyon csábító volt és a hét lezárásának is megfelelő program volt. A jegyszerzés kicsit nehézkesnek tűnt, de végül megoldódott.
Az első felvonás nagyon viccesre és pörgősre sikeredett. Mindenki nagyon élt, pörgött és csak úgy röpködtek a poénok. A szünet után egy éles váltás volt megfigyelhető, mintha egy teljesen más előadás lenne, a drámai vonal kerekedett felül, minden szereplő azonosult a váltással.
Dolhai Attila számomra az igazi Rómeó, teljesen mindegy ki mit mond kort és egyebet illetően, számomra eddig vele volt a legélvezhetőbb.
Szabó Dávid Mercutio: vicces-drámai, szemtelen-érzékeny… és ehhez hasonló ellentétpárok fejezik ki legjobban számomra a teljesítményét. Fájdalmasan haldoklik, de halálában mégis van valami természetfölötti öröm.
Kerényi Miklós Máté-egyik nagy kedvenc, de mostani produkciójából nekem hiányzott valami plusz ( lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim vele szemben). Nekem valahogy nem volt meggyőző az „újfajta” Hogy mondjam?!
Vágó Berni-Júlia: gyerekes-cserfes, de ha kell komoly, túllép a gyerekkoron és hirtelen felnő, melyet a színpadon tökéletesen megvalósít.
Tybalt-Szabó P. Szilveszter-még mindig félelmetes számomra, most is a hideg futkosott a hátamon mikor énekelt vagy egyszerűen beszélt..
Az eddig Rómeók közül ez tetszett eddig a legjobban, most nem voltak részek, melyeken unatkoztam volna (hát sajna volt már ilyen előadás). Most élveztem minden percét és csak akkor ocsúdtam fel, mikor az előadás végén a kedvenceimnek tapsviharban törtem ki.
Nagyon élveztem ezt az előadást és a hét többi estéjét is, mindhárom nap a színészeknek állótaps volt a jutalma.
Ezzel az előadással véget ért számomra az évad, mely közben rengeteg élménnyel gazdagodtam. Rengeteget köszönhetek a színészeknek és a színháznak, sokszor nyújtottak vigaszt a szürke, szomorú hétköznapokban.
Köszönöm szépen mindenkinek ezeket az estéket, előadások, élményeket és kikapcsolódást.
„Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt”
Húgom épp az érettségije kellős közepén van és látszik rajta, hogy már kicsit belefásult. Így anyával egy kis „merényletet” követtünk el ellene. Családi kényszer hatására színházba kellett mennie (annyira nem kellett kényszeríteni J). Színházba érkezés nem volt valami túl egyszerű kedvenc vonatunk megint késett-hivatalos kiírás szerint 70peret- valójában volt az több is.
A színház megint megtréfálta a kedves nézőket, mivel Riának Szendy Szilvit, és a színpadon pedig feltűnt Vágó Berni.
A darabot nem most láttam először, de még mindig teljesen oda vagyok érte és nem tudok betelni vele.
Szulák Andrea, mint Panni néni tökéletes. „Kettős életet” élő asszonyt élethűen alakítja. Próbálja kordában tartani a „jól nevelt” ifjúságot, közben helyt áll édesanyaként. Mikor eljön az este irány a -Kishalász csárda- és a vodka.
Faragó András megint egyszerre volt kemény táborvezető és szerelmes férfiú. És az a tán az est egyik fénypontja (a sok közül).
Rózsika vagyis Náray Erika, nagyon aranyos segítőkész „konyhás néni”.
Kovács azaz Dézsy Szabó Gábor, az egyszerre gonosz, de mégis aggadó édesapa. Nehéz helyzetben, apa kötelességének tegyen eleget vagy a hivatását teljesítse. Nehéz döntés, ahol nincs mindenki számára megfelelő döntés.
Szerényi László, vagyis Sanyi, a nagyszájú macsó, aki inkább szerelmes kamasz, mint macsó. Oda van Riáért. Nekem nagyon tetszett az este, megfelelően volt szabad szájú, de mégse lett túl nagymenő.
Riát az este Vágó Berni alakította, kihívó volt, de tudta, hogy hol a határ, hogy ne legyen közönséges se pedig eltúlzott. Jól áll neki, hogy egy vidámabb karakter, ahol lehet kacér, de mégis van benne gyermekiség.
Kerényi Miklós Máté, az egyik nagy kedvenc…. Róla nem tudok elfogulatlanul írni ( pedig mindig próbálok). Nagyon élt a színpadon, pörgött, forgott, énekelt, táncolt, viccelődött. Kicsit komisz, kicsit nagyszájú és nagyon-nagyon aranyos.
Peller Anna; Margó. Anna az Anna. Mátéval tökéletes összhang sok-sok poén rengeteg nevetés garantált ettől a párostól.
Szabó Dávid, másik nagy kedvenc. Sok arcát mutatta meg az este folyamán. Amit láttam tőle és megjegyeztem; komisz, dühös, szerelmes, szenvedő, felszabadult; a karakternek megformáltsága nagy érzelmi skálán mozgott. Vele mosolyogtam mikor önfeledten viccelődött Öcsivel és majd meghasadt a szívem a Megváltást várok alatt. A Latin szerenád alatt az embernek kedve támad szerelmesnek lenni.
A darab folyamán a mellettem ülő néni többször meg is bökött, hogy „ennek a fiúnak milyen jó hangja van”. Jó hang-tehetség –fiatalság- jó mozgás –jó kinézett kell ennél több??
Vágó Zsuzsi, azaz Juli. Nagyon szép hangja van. Hiteles volt az alakítása, látszott rajta, hogy élve a színpadi létet.
Pago-pago ma este is nagyot szólt; a színház itt dőlt a nevestől. Most neki álltam gondolkozni melyik volt a kedvenc jelenetem ezek jutottak eszembe; Don Quijote, Santa Maria, 220 felett, megváltást várok… szóval az egész darabot fel tudnám sorolni.
A darab feltölt energiával, élményt biztosít a szürke hétköznapokra. Hugika pedig azt mondta az előadás után: „Tök jó volt! Teljesen feltöltődtem, de, hogy fogom a látottakat kiheverni csütörtökig.”J
Köszönöm mindenkinek az estét nagyon szuper volt.
Meli
Útitárs 2010.május 20.
Csütörtök óta csak úgy repülnek, észre se vettem, hogy már kedd van. Olyan jó volt több időt otthon lenni, mint két nap. Ennek az volt az apropója, hogy elérkezett az Útitárs koncertkövetkező állomása. Mivel Baja volt a helyszín és az közelebb Halashoz, mint Pest így volt okom arra, hogy „muszáj” otthon lennem.
Igazából nem az otthon töltött napjaimról szeretnék írni, hanem a bajai koncertről. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy sikerüljön valamennyire felfognom a történteket.
Az elhangzott dalok blokkokba voltak foglalva, de volt olyan is melyek koncepción kívül hangzottak el.
Sajnos sorrendre és a dalokra pontosan nem emlékszem, de, ami eszembe van, azt leírom.
I'll Be There (I'll Be There for You, Máté Péter, Ott leszek)
Hero (I need a hero, Hero)
Meseblokk (Balu kapitány, Kacsamesék, Cápeti és cápali, Denver az utolsó dinoszaurusz, Aladdin - Friend Like Me (magyarul))
Neoton( Pago-pago, Don Guijote, 220 felett, Latin szerenád és úgy mindenből egy pici)
Ciki blokk ( 90-es évek nagy slágereim: Hello!, Vétkezz velem, Szeresd a testem, Hold dala, Kérek egy kulcsot a szívedhez, Szükségem van rád, Túl szexi lány, A hegyekben fönn, Ha lemegy a nap, Megtalállak még)
What’s up
Különálló dalok: Nagyot nőtt az árnyék ( swing), Every me , every you – Benned él ( Dávid) Máté egyveleg, Final countdown ( Europe)
Sztárvendég: Csepregi Éva. Yo-yo, Szeress tovább, Nyár van (fiúk háttértánc)
Fantasztikus egy este volt, megérte leutazni miatta. A fiúk közt megvolt egész este az összhang, látszott rajtuk, hogy szeretik, amit csinálnak, és új oldalukat szeretnék megmutatni a közönségnek. A színpadon mindent megtettek, hogy elbűvöljenek minket. Szerettek volna más is megmutatni magukból, egy új oldalukat és, ezzel levenni a rajongókat a lábukról.
Az ember egyszerre két oldalukat látta, a művészt és a „hétköznapi embert”.
Köszönöm mindenkettőjüknek ezt az estét, fantasztikus volt és még jobban megismerhettük őket és kicsit közelebb kerülhettünk valódi énükhöz.
„Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak, amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát.”
„Annyi minden történt már velem, hányszor botlott meg az életem…”
Újra színház a családom „nagy-nagy örömére”, de ez egy kihagyhatatlan alkalom volt. Azzal a felkiáltással, hogy ezután ígérem, ritkábban megyek. ( Jó persze csak a jövő heti Oltári (k?) és Útitárs koncert után)
Az este jubiláló Szép nyári nap című darabot néztem meg.
A darabot addig két meghatározó alkalommal volt szerencsém megtekinteni; az első pont a premier volt, míg a tegnapi jubileumi előadás.
A kezdetekhez képes rengeteget változott, összeért, a szereplők összecsiszolódtak és összességében méh mindig fantasztikus.
Az eltelt szűk egy év alatt már sokszor szerettem volna újból részese lenni a „nyári hangulatnak”, de mindig közbe jött valami.
Kezdjük először is a „felnőttekkel”.
Rózsika vagyis Náray Erika. A figuráját kéttípusú emberhez tudnám hasonlítani. Az egyik a piacon áruló nyugdíjas néni, aki mindig tudja a legújabb módit és pletykát. A másik pedig a jóságos nagymama, akinek az a legfontosabb, hogy az unokája sose éhezzen, ezért állandóan tömi. Valósággal sziporkázott az este, humorban és poénban nem szenvedtünk hiányt.
Faragó András, azaz Tóth Antal, TSZ melléküzemág-vezető. Koromból kifolyólag, kicsit később születtem, így ahogy elképzelek egy ilyen beosztású embert, azonnal egy ilyen kép ugrik be. Nekem Ő testesíti meg azt az embert, aki keménynek akar látszani, de mégis vaj szíve van, és könnyen elcsábul egy kis italra.
Szulák Andrea, Panni néni. Egyszerre édesanya és tanárnő. Nehéz lehet külön választani, hogy a gyermeked egyben tanítványod és ne légy se engedékenyebb se szigorúbb, mint a többi diákkal. Panni néni remek példa arra, hogy élni tudni kell. Nappal szigorú, erkölcsös tanárnő, de ha úgy hozza, az este nem veti meg a jó italt és a mulatózást.
Kovács, vagyis Csonka András. Nem egy pozitív figura az embernek nincs lelkiismeret furdalása, hogy nem kedveli, utálja. Túlzottan félti gyermekét, így nem veszi észre, hogy amitől próbálja óvni, épp ezzel követi el a legnagyobb hibát.
Csepregi Éva, pesti művésznő…Csak önmagát adja. Bejön, elénekel egy dalt (fantasztikusan) és, aki eddig nem érezte volna, hogy „buli” van, annak is kezd forrni a vére.
És akkor jöjjenek a fiatalabb korosztály tagjai.
Sanya, Szerényi László, az osztály „nagymenője”. Az eszét Ria teljesen elcsavarta, néha nem is önmaga, ösztönei vezérik. Látszott rajta, hogy igazi „menő csávó”, de mégis hűséges „kutyusként” ragaszkodik a nőhöz, de képtelen bevallani az igazat.
Párja Vágó Bernadett; az osztály bombázója. Hasonlít a mai tizenévesekhez, akiknek csak a szájuk nagy. Játszotta a kis játékát, míg végül saját maga lett az áldozata. Nagylánynak akar tűnni, de valójában csak egy naiv lányka.
Peller Anna, vagyis Margó, reménytelenül szerelmes Öcsibe. Rengeteget harcol a fiúért és mindenki boldogságáért. Ő ápolgatja a lányok lelkét és tereli őket a szerelem kanyargós ösvényein. Margó egy csúnyácska leány, de mégis kisugárzása van, ettől mindenki szereti. Anna a legjobb személy arra, hogy ezt a kettőséget visszaadja.
Juli, azaz Vágó Zsuzsi; két tűz közé kerül. Választania kell, a szüleinek engedelmeskedik, vagy a szívére hallgat. Zsuzsi egyszerre tud naiv és határozott lenni. Fellázad a szülői szigor ellen, de mégis mikor segítségre van, szüksége édesanyjához fordul. Kiáll szerelme mellett vállalva a kockázatot.
A párok szimmetriáját felborítottam egy picit mivel elfogultan a végére hagytam két nagy kedvencem Dávidot és Mátét.
Kerényi Miklós Máté - Öcsi; ugrabugrál, táncol-énekel, mindenhol ott van. Nagyszájú szájhős, csábítja a lányokat, és ha baj van, akkor barátjához-Péterhez menekül. Érezni lehet nála, hogy csak a szája jár, de mégis imádnivaló. Nagyon élt a színpadon (mint már tőle megszoktam). 220felettben teljesen elvarázsolt a hangjával és az egész darab alatt. Egyszerre volt határozott nagyszájú nagymenő, de a végén fel tudott nőni mikor a barátjának szüksége volt rá. Ha szombat táncol-ban pedig igazi parkett ördöge volt.
Szabó Dávid – Varga Péter; nehezen tudom szavakba foglalni, azt az élményt, amit az este nyújtott. Egyszerre volt játékos-dühös és rettentően szerelmes. Nem egyszerű pár mondatban visszaadni, azt, amit kb. 2 órán keresztül művelt. Percről percre változott. Mindig tudta hol a határ. Teljes mértékben, olyan volt mintha csak egy nehéz sorsú kamasz mindennapjaiba nyertünk volna betekintést. Megváltást várok szívbemarkoló és megrázó volt. Tele volt fájdalommal és elszántsággal (ez az egyik kedvenc dalom).
Jubileum alkalmából kaptunk egy kis ráadást. Felvonult a darab összes szereplője és a direktor úrtól hallhattunk pár szót. A szereplők kicsit helyett cseréltek és a végén Pago-Pagot a fiatalok, míg a Tini-dalt Faragó András- Náray Erika- Csonka András- Szulák Andrea .
Az este folyamán gyakran sírtam és nevettem, olyan is előfordult, mikor egyszerre a kettőt.Fantasztikus este volt, tele volt érzelmekkel, meglepetésekkel és élményekkel. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek:D
képek:www.operett.hu
„Van úgy, hogy el kell menni messzire, valahol kell egy helynek lennie, ott ahol más…”
Nekem ez a hely a színház. Mintha tegnap lett volna vasárnap, még mindig az esti előadás hatása alatt vagyok. Menyasszonytánc című darabot, most láttam másodszorra és eddig nem vonzott, úgymint másik darabok. De rájöttem, hogy ez egy nagyon izgalmas, és különleges darab és az is pozitívum, hogy a vége happy end:D
int általában a hét elején most sem terveztem, hogy a „varázs kuckóban” fogok kikötni, de sors elrendezte helyettem is a dolgot. Akkor most az előadásról.
Menyasszonytánc című klezmer darab.Hányatatott sorsú Rózsi története nagyon megfogott, sok benne a csavar, nem mindig kiszámítható, hogy pontosan mi fog történni. Odafigyelést igényel, hogy követhető legyen ki kinek a rokona, és, hogy meglássuk a darab valódi mondanivalóját.
Andrásként, Mészáros Árpád Zsolt. Nekem ebben a szerepében a legemberibb, tudom ez furcsán és esetleg hülyén hangzik. Nehezen tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért van így. Itt jönnek elő a valódi emberi vonásai, hétköznapi ember szerelmi problémákkal, családi ellenszéllel és legfőképp tele bizonytalansággal és túlzott elvárásokkal maga és a világ felé. ( Mozartot azért nem tudom ebbe a kategóriába sorolni, mert ott egy zenei zseniről van, így az adott szituáció is más és nem váltja ki belőlem ezt a hatást.)
Árpi, mint mindenki ezen az estén fantasztikus volt. Tele volt tűzzel, de egyúttal, ahol kellett szenvedett, de sosem tört meg.
Szabó P. Szilveszter számomra új volt. Mint általában most sem találok szavakat. Egyszerre félek tőle és várom, hogy színen legyen, különös borzongással és várakozással tölt el, ha játszik, mert sosem tusom mit várjak. Számítok valamire, de ez sosem elegendő. Mindig van valami, ami más, mint legutóbb volt. Ez az este folyamán is így volt, tudtam, hogy kemény, de most ez a keménység szerethetővé is tette. Nem ellenszenvet váltott ki belőlem, hanem tiszteletet és néha már együttérzést is.
Rózsit Siménfalvy Ágota alakította. Egyszerre suta, megtört, naiv lányka, akit, mindenkit a saját igénye szerint irányit. Képes meghatározó döntéseket hozni, de mégis mások elvárásai szerint él.
Szendy Szilvi volt Janka. Őt minden szerepben nagyon szeretem, elbűvölően aranyos és természetes. Minden szerepével belopja magát a szívembe teljesen mindegy, hogy milyen karaktert alakít.
Kádár Szabolcs, meglepően jól játszott. Az idők folyamán gondolom már kiderült, hogy elégé Máté párti vagyok. De mindenkinek esélyt adók így nagyon kíváncsian ültem be, és pozitívan csalódtam. Nagyon jól játszott szépen énekelt, de nekem kicsit a táncnál volt hiányérzetem.
Összességében nagyon jó kis előadás volt. Köszönöm szépen minden szereplőnek és színházi embernek, akinek köze volt, ahhoz, hogy az előadás létrejött.
képek:operett.hu
„…Tudd meg köztünk vár egy hely!...”
Egy új hónap és újból Oltári. Már kicsit hiányzott, kezdem megszokni, hogy fix program, a havi dupla Oltári.
Már sokszor említettem, hogy régebben nem tartozott a kedvenc előadásaim közé, de mint minden ez is megváltozott.:D
Most kicsit megcsúsztam a múlt heti játéknapok beszámolóival, de picikét elhavazódtam (drága húgimnak hétvégén volt a ballagása, ami nem kis felfordulással járt).
Ez a darab belőlem érdekes gondolatokat vált ki, még nincs, nagyon várom, mikor elmúlt szomorú vagyok, amíg tart akkor pedig teljesen magával ragad.
A szószaporító bevezetés után jöjjön a valódi beszámoló. Akkor most a két eseményei vegyesen:D
Attila: szokásos, jó hang, sok kisebb-nagyobb baki ( amit tőle már megszoktunk). A dalai gyönyörűek, de táncoknál, mint a „jó diák” a többiekről lesi a koreográfiát. A darab szerint Ő csapat vezére, de véleményem szerint nem mindig ő irányítja a bandát.
Mészáros Árpád Zsolt, azaz Luke: vicces mégis, mikor kell drámai. Persze volt már, olyan is mikor kicsit „megölte” a drámai hangulatot, de hát minden ember-előadás más.
Juan, vagyis Kerényi Miklós Máté; személyes kedvencem. Pénteken, olyan La Vidát hallottam tőle, hogy teljesen elállt a lélegzetem. Már kezdtem megszokni, hogyan is prezentálja, ezt a dalt, de most mégis teljesen más volt. Tele volt energiával, mégis lágy volt. Ez az előadás mód volt, mivel elvarázsolt és lenyűgözött.
Mark azaz Serbán Attila; róla nem igazán tudok mit írni csak annyit, hogy fantasztikus:D:D:D
Szabó Dávid a két nap alatt feltűnően keveset mosolygott, ez még jobban fokozta az alapvető „dávidos drámaiságot”. Nagyon szeretem, mikor a darabon belül önálló kis koncert kezd el, olyan jó látni, hogy így szórakoztatja önmagát és a nézőket.
A darab számomra egyszerre felkavaró és megnyugtató. Ez figyelmeztet arra, hogy az életben mindig vannak rossz dolgok, de mégis van kiút. Segít abban is, hogy meg tudjuk látni az élet pozitív oldalát.
Mozart
Egy kis színház, de most nem színházban jártas emberrel indultam útnak. Egyik szobatársam úgy döntött, hogy ő eljönne velem a csodák tárházába. Előadásnak pedig Mozartot választottunk, igazából nekem nem kedvenc előadásom. Szeretem meg jó is, de szerintem vannak lenyűgözőbb darabok is az Operettben.
Csütörtök esti Mozart Mészáros Árpád Zsolt volt (eddig csak vele láttam így nincs viszonyítási alapom).
Az eddigiek közül nekem most tetszett a legjobban. Az Árnyékdal és a Miért nem fogadsz el?! nagyon megérintett, a levegővétellel problémáim akadtak. Szerintem ez a szerep az övé. A darab folyamán teljesen együtt éltem vele, örültem mikor örül és a kritikus pillanatokban nagyon féltettem.
Bereczki Zolit: ebben a szerepben még nem láttam, így egy új arcát ismerhettem meg. Szerintem nagyon fekszik neki a gonosz, cinikus színházigazgató szerep. Élethűen adja vissza a kapzsi mindenkin átgázoló gazfickót. Sajnálom, hogy csak most volt szerencsém őt Schikanederként látni.
Mozart apja ezen az estén Pálfalvy Attila volt. Nagyon szépen énekelt, szívbe markolóak voltak a dalai.
Waldstätten bárónőt Füredi Niki alakította. A Csillagok aranya; ezen az estén gyönyörűen szólt. Nekem ez az egyik kedvenc dalom a darabból.
Vágó Zsuzsi volt az este folyamán Constanze. Zsuzsi és Árpi nagyon összeszokott páros ismerik egy más erősségeit és segítik egymást, mikor valamelyikük meginog.
És akkor Szabó P. Szilveszter; hát elakadt a szavam, igazából nem tudok róla, mit írni. Számomra olyan, mint egy fekete ló, tudod, hogy létezik, de mikor látod, mindig elbűvöl. Szilveszter is ilyen, láttad már 100%-ot nyújtani, de a következő szerepében még ezt is felülmúlja valahogy. (nem biztos, hogy hangilag, lehet, hogy egy mimikával vagy egy mozdulattal).
Ez a szerep is olyan mintha csak ráöntötték volna.
Ahhoz képest, hogy egy bérletes előadás volt, nagyon jó kis este kerekedett belőle a végén. Mindenki szuper volt, élvezte a játékot. A kemény munkának álló vastaps volt a jutalma.
Egy kicsit más:
Előadás után mindig olyan nehéz összefoglalni, hogy mit is éltem át abban az időszakban, míg tartott a varázs. Remélem a beszámolóimmal sikerül néha valamit visszaadni az érzéseimből, gondolataimból és abból, hogy én miként éltem meg egy-egy előadást.
Képek:operett.hu
Bajadér(ok)
Bajadér(ok)
A szerencse közreműködésével volt lehetőségem kedden és szerdán is a mágikus Bajadér című előadást megnézni.
Szereplők kedden: Lukács Anita, Dolhai Attila, Kékkovács Mara, Bódi Barbara, Szabó Dávid, Dézsy Szabó Gábor, Langer Soma, Jantyik Csaba, Oláh Tibor.
Szerdai szereplőgárda: Miklósa Erika, Vadász Dániel, Csere László, Oszvald Marika, Bódi Barbara, Szabó Dávid, Dézsy Szabó Gábor, Marik Péter, Sánta László.
Megpróbáltam a gondolataimban a két nap élményeit, eseményeit külön választani, de olyan intenzív hatások értek, hogy ez lehetetlen.
Keddi előadáson furcsa volt, hogy Szapáry Sanyi Dávid volt, mert ahányszor (3előadás) eddig láttam mindig Mátét „kaptam”.
Először hiányozott a megszokott játékstílus. De Dávid is nagyon jó ebben a szerepben csak az elején az újdonság erejével hatott rám.
Nekem valahogy a keddi előadás kicsit lagymatagnak hatott. Szó szerint voltak, olyan részek, mikor unatkoztam. Minden szép volt, jó volt, de nem volt benne elég tűz. Ez alól kivételt képzett Mara-Karesz, Barbi- Dávid jelenetei. Ők voltak, akik felpörgették az eseményeket. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a többiek teljesítménye nem lett volna jó, mert ez nem igaz. Egyénileg mindenki a maximumot nyújtotta, de az összkép most nem gyakorolt rám, olyan hatást, mint, amit már megszoktam ettől a darabtól.
A szerdai előadás ennek teljesen ellentéte volt, nagyon eleven és félelmetesen jó hangulatú előadás részese lehettem.
Még az előadás megkezdése előtt ért az első meglepetés, Miklós Erika játszotta ezen az estén Odette-t.
A második pedig mikor elkezdődött az előadás, mintha nem is ugyan azt a darabot néztem volna meg egymást követő két napon.
Dávid nagyon élt a színpadon, felszabadult volt. A megszokott dalokba minden hova belecsempészett egy kis vidámságot, szóviccet, turpisságot.
Csere László és Oszvald Marika megint nagyot alkotott a színpadon.
Vadász Daninak nagyon jó hangja van. Nagyon tetszett ebben a szerepben igazi nagyvilági herceg volt.
Szuper előadásoknak lehettem a részese. Nagyon szépen köszönöm minden résztvevőnek
Most már, hogy a számomra kedves szerepben (Sanyika) láttam mindkét fiút, nem tudom eldönteni, melyikük a jobb. Az a jó, hogy nem kell dönteni a lényeg, hogy beüljek az előadásra és élvezem a látottakat.
(képek:www.operett.hu)
Zenés Pódium Est Kerényi Miklós Mátéval és Szabó Dáviddal
Nehéz jegyszerzés és hosszú várakozás után elérkezett, az idő egy kis „csevegésre” a kedvencekkel.
A csúcs:az Operett vetítésével kezdődött, mire vége lett a fiúk is feltűntek és kezdetét vette a műsor.A műsor menete beszélgetés, éneklés néha egy kis képvetítés és újból sztorizgatás. Az ember azt hinné mindent (vagyis, amit fontosnak tart), azt tudja a kedvenceiről, de ez nem igaz, mert most is sok új információval gazdagodtunk.
Beszéltek a pályafutásuk kezdetéről, munkásságuk eddigi meghatározó állomásairól, jövőbeni terveikről, színházon kívüli elfoglaltságaikról. Nekem nagyon tetszett, mikor mindketten a tesójukról beszéltek, mert látszott rajtuk, hogy mindketten nagyon büszkék a tesókra. A dalolást egy Nagyot nőtt az árnyék swing változattal kezdték; nekem még mindig ez az egyik kedvenc férfi duettem, a feldolgozás meg teljesen mindegy. Nem csak duett hangzott el, hanem mindketten énekeltek szólóban is; Dávid első szólója egy Josh Grobant, nagyon szép szám, és ahogy énekelte az valami frenetikus volt.
Máté énekelt egy Máté Péter számot –Ez majdnem szerelem volt, hát… megindító volt az biztos, elámultam, hogy milyen ereje van Máté hangjának. Maga a szám is nagyon szép, de ezt a számot ilyen erővel és átéléssel még nem láttam / hallottam senkitől.
Máté másik szóló számát a „családi örökség” kottából énekelte. Édes volt mikor leült a zongorához és többszöri neki futásra elénekelte a dalt.
Dávid ízelítőt adott a közelgő lemezéről. A dal a szerelemről szólt, erre nagyon nehezen találok szavakat… Szép, megható, érzelem dús, szenvedélyes és könnyfacsaró, de még ezek se adják ki vissza az igazi élményt.
Az est egyik meglepetése volt még, mikor Máté egy saját verset olvasott fel, furcsa volt tőle, hogy a belső lényéből ily módon kaptunk tőle ízelítőt.
Az estnek keretet adva a záró dal is egy „Útitársbeli” duett volt, így kaptunk egy Hero-t.
Az est színesítésére szolgált, még a különböző videó bejátszások (Induljunk, van egy hely; Shopping tercett; Bernstein: Mise; Dávid kiskori videó és Dávid fókaként, Részlet a Körhinta című filmből). Ezen kívül Dávidról láthattunk még mindenféle szerepből és életkorból képeket.
Az est folyamán nagyon jó volt látni, hogy a két srác, hogy szorít egymásnak, együtt élik meg a sikereket, mindketten tudnak a másik produkciójának örülni és elismerni a másik tehetségét és érdemét.
Érzelmileg nagyon intenzív este volt sokat nevettünk, de az is előfordult, hogy a zsebkendő után kellett nyúlni. Szerintem a két srác neve együtt már fogalommá vált, tökéletesen kiegészítik egymást, még sem adja fel egyikük sem önmagát. A színházon kívüli fellépéseket, igazából csak együtt tudom velük elképzelni, ők számomra ketten együtt egy egészek.
Nagyon szépen köszönöm mindkettőjüknek, ezt a különleges estét.
Húsvéti tavasz köszöntő
Ledobja téli köpenyét a táj,
ébred, élénk színekre vált.
Nyílik a tőzike, tarka sáfrány,
s dalol most cinke, sármány.
Pattan a rügy, zöldül az ág,
tavaszi hajnal virrad rád.
Mindenkinek nagyon sok boldog húsvéti ünnepeket kívánok!
képek:www.operett.hu
Rebecca
Rebecca - A Manderley-ház asszonya
Következő bérletes előadásom a frissen bemutatott Rebecca- A Manderley-ház asszonya című darab volt. Eddig a történetről nem tudtam semmit; se a filmet nem láttam, se a könyvet nem olvastam, ezért is nagy érdeklődéssel ültem be az előadásra. Azt el kell, hogy mondjam, ennyire még nem voltam egy darab hatása alatt; teljesen kizártam a külvilágot és úgy figyeltem.
Mikor kiderült a szereposztás először, nem örültem, hogy Zsuzsi-Szilveszter párossal látom. (Ennek nem az unszimpátia volt az oka, mert mindkettőjüket nagyon szeretem, csak valahogy legelőször Dóri-Zolival szerettem volna megtekinteni. Így utólag bevallom egyáltalán nem bántam meg, hogy Zsuzsival és Szilveszterrel „voltam kényszerű megnézni”.)
Akkor most a darabról; a díszlet egyszerű, de mégis kifejező. Szerintem ez a darab az, ahol a mondanivaló fontosabb annál, minthogy a giccs és a túlzsúfoltság elvonja a figyelmet. Az a kevés bútor és díszletelem, amit díszletként használnak, pontosan a célnak megfelelő és funkcionális.
A színpadkép színesítésére szolgál a változatos háttér és a színpad technika.
A jelmezek változatosak és hitelesen jelenítik meg az 1930-40-es éveket.
A szereplőkről, mint már az elején említettem; Vágó Zsuzsi, Szabó P. Szilveszter, Janza Kata, Bálint Ádám, Sánta László, Náray Erika, Pálfalvy Attila, Nádasi veronika, Jantyik Csaba, Marik Péter, Oláh Tibor. Persze ez a felsorolás végtelen, mivel nagyon sok embernek köszönhető egy előadás sikere.
Vágó Zsuzsi: nagyon meggyőző volt. Fiatal, szerelmes naivaként és határozott feleségként. Én személyisége nagyon összetett, melyet több féleképpen is értelmezhetünk. Visszafogottságát nevezhetjük álszentségnek vagy együgyűségnek, de azt, hogy férje mellett a végsőkig kitart, mindenképpen pozitívan kell értékelni. Zsuzsi alakítása az én tetszésemet elnyerte, gyönyörűen és erőteljes volt a hangja.
Szabó P. Szilveszter, a szerelmes pár másik tagja. A darab elején az ember gyűlöli, és szinte megveti, hogy, hogy lehet ennyire kegyetlen és érzelmileg miért használ ki egy naiv lányt. De a végére rá kell jönni-e, hogy nem megvetést érdemel, hanem együttérzést. Szilveszter a Jégmosoly című számban képes volt megríkatni. Szörnyű volt látni azt a sok szenvedést és önmarcangolást, mely azokban a pillanatokban a színpadon folyt, csak ültem a székben és folyt a könnyem. Azokban a percekben én is gyűlöltem Rebeccát. Szilveszter Max-ként teljesen elvarázsolt, magával ragadóan játszott és szívhez szólóan énekelt.
Janza Kata: nem hittem volna, hogy egyszer képes leszek Katát utálni, de ebben a 3 órában mindent gondoltam róla csak azt nem, hogy kedves és tündéri (mint amilyen valójában). Mrs. Danvers egy tartózkodó, utálatos, de mégis tekintélyt parancsoló házvezetőnő.
Bálint Ádám: karaktere nem hagyott bennem túl mély nyomott. Jack Favell igazából egy kibírhatatlan, az élet apró örömeit kedvelő férfi, aki oda volt Rebeccáért és most tönkre akarja tenni Maxim életét.
Sánta László: aranyosan formálja meg Bent. Mély benyomást tett rám és nagyon sajnáltam, hogy az emberek nagy része megvetéssel fordul felé és teljesen gyengeelméjűnek tartják. Még most is a fülemben cseng a mondata: „Ben nem látott semmit…”
Náray Erika: a gazdag társasági nő, akinek lételeme a társaság és az emberek. Elmondható róla, hogy színes egyéniség és ő hoz egy kis színt a darabba. (az ő jelmeze harsány színű, míg a többieké pasztell, visszafogottabb színű.)
Nádasi Veronika: Maxim testvére, ő az, aki első perctől rokonszenvezett Énnel és bízott benne, hogy jó hatással lesz Maxra.
Mindent összevetve és megemésztve egy fantasztikus előadást láthattam (mint már oly sokszor). Utólagosan elmondhatom, hogy nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy e nagyszerű emberekkel láthattam először. Már most érzem, hogy ez egy meghatározó darab lesz az életemben és minden előadás tartogatni fog valami újdonságot.
Képek www.operett.hu